A vargyasi rovásfelirat mészgödör ásáskor került elõ 1994- ben, a román kori és késõ gótikus templomok romjai közelében  faragott kõtömbömbökkel együtt kerül elõ. Egykori funkciójáról a mai napig vitatkoznak. Tartják: szobortalapzatnak, keresztelõ medencének, szenteltvíz tartónak és más célt szolgáló tárgynak. Anyaga homokkõ. Ennek a peremére faragták a rovás jegyeket amelynek több megfejtését is közölte a szakirodalom. A két legelterjedtebb szemlélet alapján „MⁱH^áLyJ:ⁱRT^ánK^öV^eT " vagy „ Mihály Isten szentje „ a lenne a helyes megfejtés. Keletkezését a XII-XIV.- századira teszik a különbözõ vizsgálatok. Tény viszont , hogy  idõrendben a homoródkarácsonyfalvi rovásíráshoz áll a legközelebb.

    A református templom megépítése után kerül vissza az „alszegi templomban", az Úr asztalába beépítve.