Bár a kezdeti idõrõl nincs más írásos emlék, csak a pápai tizedjegyzék (1332-37), amelyben szerepel a falu, az 1995. évi leletek a falu életét „visszaviszik" a XI. századba. Ezt bizonyítják dr. Borbáth Károly kutatásai is, amely szerint falu „elsõ temploma", a római katolikus kis kápolna XI. század elsõ felébõl való. Innen jártak a szerzetesek a szomszédos falvakba prédikálni. Ez idõ alatt Vargyas nagy településsel lett. Az 1334-es évi pápai tizedjegyzékben szereplõ adatok szerint László nevû papja 8 obulust fizetett.

       Az áttérés idejérõl és mikéntjérõl bár nincsenek feljegyzések a birtokunkban, nagyonis valószínû a Daniel család befolyása a gyülekezet átállására, mivel az uradalom központja Vargyas volt. A Daniel család nemcsak a falu, hanem az akkori idõkben Erdély politikai életében is jelentõs szereppel bírt. Egyházunkban sok kimagasló egyént adott a Danielek vargyasi ága, akik hûséggel álltak az unitáriusok ügye mellett a XX. század közepéig, amikor a kommunista diktatúra számûzte õket a közelébõl.

       A régi alszegi templomnál talált vargyasi rovásírásos lelet csak megerõsíti néhai dr. Borbáth Károly tanár úr feltevései: Vargyas egyik legrégibb és legnagyobb települése Erdõvidéken. A második templom román kori stílusban épült valamikor a XII. században és kb. 14-15 m hosszú volt. Ez a tatárjáráskor elpusztult és helyébe egy szép, nagy, az akkori idõk stílusa (gótikus) szerint épül fel a harmadik templom. Errõl részletes leírás található az 1789-es püspöki vizitáció (Lázár István püspök) jegyzõkönyvében. Ez a templom egészen 1813-ig állt az Alszegben. Ennek helyére, mert a vargyasiak lebontották, 1847-ben épült a negyedik templom, egy kis fatemplom a református kis gyülekezet számára, amelynek lélekszáma a XX. század elejére, 8-ra apadt. Itt állt egészen 1996-ig, amikor a helybeli reformátusok lebontották és helyébe egy új templomot, terveztettek. Építése a jelenben folyik Makovecz Imre magyarországi mûépítész tervei alapján.

       Az alszegi templom 23 m hosszú volt, kõfal övezet és karcsú tornya beleépül a kõfalba. A korabeli jegyzõkönyv alapján Bogdán Dezsõ ny. bányatechnikus „rekonstruálta" a templom és környékét, munkáját az egyházközségnek adományozta.

       A vargyasi rovásírásos lelet felszínre kerülése alapján tehát elmondhatjuk, hogy Vargyas a honfoglalás éveitõl magyarok által lakott terület. Az egyház élet központja az Alszeg volt és a Daniel kastély. Itt mûködött az iskola is, ahol papok és tanítók oktattak a vargyasiak gyermekeit. Sajnos irattárunkban nem találhatók errõl a korról (1567 elõtt) adatok. Dr. Borbáth Károly jegyzetei alapján tudjuk, hogy a falu elsõ unitárius lelkésze „tiszteletes Balog Péter uram" volt 1585-ben, és a tanító „Károli Gergej" oskolamester. A papok és a tanítók megválasztásában rendszerint döntõ szava volt a Daniel családnak. Ebbõl az idõszakból a következõ lelkészek és tanítók neveit ismerjük: 

1.  „Tiszteletes Balog Péter uram" volt 1585-bõl, aki valószínûleg az elsõ unitárius lelkésze a falunak (említése egy ez évbõl való csereszerzõdésben fordul elõ).
2.  Nagy György - 1600
3.  Apáczai János (1601-1611) „Amikor Székely Mózest megverék"- Apáczai János volt a vargyasi prédikátor, és ahogy maga vallja - „akkor a kõ alja mezõn voltunk a vargyasi szekerekkel". Apáczai János 1613-tól nagyajtai pap lett. Kiváló prédikátor volt, kezdetben tanító is.
4.  Szentmártoni Tamás (1663-1671).
5. Vargyasi Balázs (1680) 1678. júniusi 19-én, haranglábi zsinaton szentelték fel.
6. Derzsi (Varga) György (1687-1707) Lelkész és egyházköri jegyzõ, késõbb esperes volt.
7. Homoródszentmártoni Ferencz(i) Tamás (1707-1716), aki a Felszegbe is járt „templomozásra". 
8. Bölöni Török János (1720-1733), aki 1692-1713-ig Szentmihályon volt lelkész, késõbb 1713-20 között Bölönben és onnan jött Vargyasra.
9. Kökösi György (Pastor Georgius Kökösi) 1733-1750-ig, aki Felsõrákosról jött Vargyasra.
10. Idõs Máté István (1750-1784) Elõbb az iskolában mûködött (rector Staphanus M.- Vargyasi). Õ az elsõ pap, aki pontosan és szép írással vezetni  kezdi az egyházközség anyakönyvét temetési, keresztelési és esketési adatokkal.
11. Ifjabb Máté István 1784-1812. nov. 30 Az idõs Máté István fia, aki 1783-ban rector volt Vargyason és késõbb bölöni pap. 1786-ban szentelték fel a nagyajtai zsinaton. Lelkiismeretes, szorgalmas munkát végez. Mellette négy iskolamester volt: Györke Mihály, Ferenc Pál, Jobb János és Sárdi Samuel. Sajnos családi okok miatt öngyilkos lett. Utódja közül érdemes megemlíteni Mózest, akinek két fia volt, egyik kolozsvári a másik pedig abrudbányai pap, István lókodi papot, akinek fia Áron, szintén lókodi pap volt, és Elek bölöni birtokost, akinek fi, Máthé Sándor vargyasi segédtanitó.
12. Kiss Mihály, a templomépítõ pap (1813-1826) A tordai gyülekezetbõl jön Vargyasra, ahol híres szónok és késõbb esperes.1826-ban Székelyszentmihályra megy. A templomépítés az õ ideje alatt történt és 1825-ben, a torony befedésével fejezõdött be.
13. Homoródalmási Szabó István 1825-1844 Az almási gyülekezet kedvelt papja volt, aki a ravai zsinat nevezett ki Vargyasra. Itt van eltemetve a Daniel-kripta déli oldalánál.
14. Gyöngyösi István lelkész-espere (1844-1888) Daniel Elek fõgondnok közbenjárására kerül a Tordai gyülekezetbõl Vargyasra.Életének, munkásságának ideje a vargyasi gyülekezet megerõsödését, kiteljesedését eredményezte. Az ingatlanok és a templom kivételével a lelkészi lak, az iskola, a kántori lak és az összes melléképületek az õ ideje alatt épültek és ma is állnak. A szabadságharcban is részt vett s ezért az osztrák hatalom üldözte. A fülei erdõkben bujkált egy ideig, amíg báró Daniel Imre közbenjárására kegyelemben részesült. Lelkészsége alatt az iskolai életben is komolyan kivette részét. Megírta az egyházközség történetét 1883-ig. A vargyasi temetõben pihen.
15. Kisgyörgy Sándor (1888-1929. dec. 31.). A vargyasi gyülekezetben szolgált igazi jézusi lélekkel és hamarosan a vargyasiak szeretett papja lett, aki a más felekezetûkkel (görögkeletiek) jó barátságban élt. Az impériumváltozás után rendületlen állt az egyház élén és próbálta óvni a gyülekezetet.
16. Dobai István (1930-1938), volt homoródújfalusi lelkész, költõi lelkületû, széles skálájú és mûveltségû lelkész volt, akinek ideje alatt a régi román állam elnyomó, gyülekezet megosztó politikai elnyomása a legnagyobb volt. Féltve õrködött az egyház és iskola felett, amelybe kötelezõ módon bevezették a román nyelvet és a vargyasi gyermekeket a felekezeti iskolából is átkényszeríttették az állami iskolába. A helybéli román (község) hatósággal sokszor szembeszállt jogaiért, az anyanyelv és a gyülekezési jog mellett. Lelkészi munkája mellett költõi munkája is jelentõs. Tagja az erdélyi fiatalok által indított Tizenegyek Társaságának. Kiadott verseskötete mellett sok kéziratban maradt verse van. Dobai István fiatalon hunyt el. A vargyasi temetõben pihen. Segédlelkész ez idõbõl Nemes Dénes ny. lelkész, aki ma Bodokon él.
17. Kádár Lajos (1929-1944) Fogarasról jött lelkésznek Vargyasra és a rövid „magyar világ" lelkészeként lendülettel fogott munkájában. Az orosz bejövetelkor elmenekült és késõbb ádámosi lelkészként vonul nyugalomban. Az akkori idõk anyakönyveit és jelzõkönyveit pontosan és gyöngybetûkkel vezette. Jó szónok és meleg lelkû ember volt.
18. Dimény András (1944-1990) Vargyason született 1917-ben. A korondi egyházközség segédlelkészeként szülõfaluja meghívására lett 46 éven át a vargyasiak lelkésze, aki a nehéz idõkben a hitben való megmaradásért lelkiismeretesen munkálkodott. Nyugalomban vonulása óta Vargyason él.
19. Andorkó Ferenc 1990. óta lelkésze ennek az egyházközségnek. Vargyason született 1950-ben. Kezdetben marosvásárhelyi segédlelkész, majd 11 éven bözödi és 10 éven át bözödújfalusi beszolgáló lelkész volt. A gyülekezet egyhangúlag választott lelkészének 1990. nyarán és azóta- szülõfaluját   szolgálja.

A gyülekezet számának alakulása

Forrás: Andorkó Ferenc: A vargyasi unitárius egyházközség története

A Vargyasi Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet történeti múltja

        A vargyasi ifjúsági egylet történetének feldolgozása során sok értékes kultúrtörténeti jelentõségû információ került felszínre. A feldolgozás elsõsorban olyan forrásokra alapszik, amelyek az Unitárius Egyház levéltárában lelhetõk fel. Az egylet a vargyasi század eleji közmûvelõdés jelentõs szervezetként jött létre. Más egyesületekkel egyetemben jelentõs szerepet töltött be a község életében. A XX. sz. elsõ felében fénykorukat élték az egyház mellett szervezõdõ Dávid Ferenc Egylet, a Dávid Ferenc Férfikórus, Dávid Ferenc Nõszövetség, valamint az EMKE Dalosköre. Erre az idõszakra esett a Kiss Károly kántor-tanár tevékenysége Vargyason, amely egyben a vargyasi mûvelõdési egyesületek kibontakozását is jelentette. Ide sorolható a Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet mûködése, amely sikerekben gazdag tevékenységet mutatott föl. Az egyesület jegyzõkönyvei szép számmal maradtak ránk 1913-tól 1936-ig, így e periódusnak egylet-történetét sikeresen felvázolhatjuk.

       Az egyleti élet több ízben megszakadt, de a tanítók, lelkészek mindig ujjászervezték. A jegyzõkönyv tanulmányozása során több sajátosságot állapítottunk meg az egylet tevékenységérõl. Ezek közûl érdemesnek tartjuk a következõket megemlíteni:

1. A szervezet vezetõségének saját modellje.
2. Egyesületi találkozók sajátos „liturgikus" lebonyolítása.
3. Az iskolakezdés után október-novemberben tartott elsõ közgyûléseket ún. „zárógyülések"-ként jegyezték fel. Zárógyülésük rendszerint színdarab bemutatóval zárult március 15-én.

Az egyesületrõl általában

       Az egyleti élet kiemelkedõ fontossággal bírt. Elsõsorban lehetõséget biztosított az önképzésre, ismeretek bõvítésére. Lényeges szerephez jutottak a színdarabos táncestek. Az ifjak között barátság alakult ki, illetve a meglevõ baráti kapcsolatok mélyebbé váltak. Az egész tagság egy szívként dobogott.

       1913. január 7-én alakult ujjá, mint Ifjúsági Egylet (Egyesület). Kiss Károly kántortanító maga köré gyûjtötte az iskolát végzett ifjakat és rendszeresen foglalkozott velük. Mint az egyesület alakuló jegyzõkönyvébõl kiderül, Vargyason már 1868-ban mûködött ifjúsági egylet.( minden bizonnyal ekkor még az Olvasó Egyletrõl vagy Körrõl  van szó amelyek ebben a periódusban számos székely faluban létrejött). Vargyas ifjai ekkor már szabályokat, törvényeket alkottak, de nem a várt eredménnyel. Az egyesület vezetését Kiss Károly, Gelei Vilmos iskolaigazgatótól vette át, de errõl a periódusról még nem kerültek elõ dokumentumok. Kiss Károly már az elsõ gyûlésen felvázolta a vargyasi ifjúság problémáit, szervezõdési nehézségeit. „Vargyas község ifjúsága büszkén veheti fel az egyesület zászlóját mert itten e községben régen lobogtatják. Ez elõtt 45 évvel már alapszabályokat alkottak e község derék ifjai, hogy mûveljék magukat. Aztán szakadatlan folyt a munka. De nem a kívánt eredménnyel."

       Felvázolta ez egyesület céljait, tevékenységi körét: „Ma az egyesületnek minden becsületes ifj. tagja kell legyen, mert így kívánja ezt jövõ érdeke. Mikor körös-körül minden nép elõre halad, mi sem maradhatunk tétlenek. Felhívja az ifjakat csatlakozzanak hozzá, melléje állva, alkossák meg a szebb jövõjû Vargyasi Ifjúsági Egyesületet."

       Az egyesület továbbra is az 1905-ben elfogadott alapszabályzat szerint mûködött. Az egylet elsõsorban az ifjúság önképzését szolgáltatta, ahol szavalatokkal, felolvasásokkal töltötték ki összejövetelüket. Ezenkívül jelentõs szerepet vállaltak színdarabok betanulásában és bemutatásában. Az elõadásokból befolyt pénzt különbözõ alapokban helyezték el. Jobb áttekintés végett az egyesület tevékenységét, mûködését több szakaszra osztjuk.

Egyesületi élet 1913-tól az elsõ világháborúig

       Az egyleti élet szabályosan mûködött 1914-ig a háború kezdetéig. 1913-ban és 1914-ben több ízben szerveztek mûsoros esteket. Ezek közül kell kiemelnünk március 15-nek ünneplését. Szavaló pályázatot hirdettek, a nyertesek, jutalomban részesültek és szavalási jogot kaptak március 15-re, a nagy ünnepségre. Ilyen rendezvényekre került sor az Erdélyi Magyar Közmûvelõdési Egyesülettel közösen 1913-ban, mely alakalomra programfüzetet is nyomtattak.

        Hasonló mulatságokra került sor a téli idõszakokban is. A jövedelmet pedig Ifjuságiház címen külön alapban helyezték el. Az egylet tevékenysége 1914-ben már rendszertelenül mûködött. Többen bevonultak a hadseregbe, közülük sokan vesztették életüket a harc mezején.

        1918-ban létrehozták a „Hadiárvák" alapot, melybõl támogatásokat nyújtottak hadiárváknak ill. özvegyeknek. Több mint 26 özvegynek és gyerekeinek nyújtottak egyszeri ill. kétszeri pénzbeli segélyt. Ez idõszak alatt több jótékonyságú rendezvényt tartottak. Ezek jövedelmébõl tartották fent a karitatív célú alapot.

Egyesületi élet a világháború után

       1922. december 5-én újjászervezõdött az egylet, de ekkor már Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet néven. Az egyesület élére továbbra is Kiss Károlyt választották. Erõteljes munkába kezdtek, újraindították az ifjúsági estéket, színdarabokat tanultak. Már az alakuló közgyûlésen az elnök kifejtette: „A jövõ érdekében az életküzdelmek sikeres felvétele végett szükséges az ifjúságnak tovább építenie arra az alapra melyet az iskolában magának megszerzett. Az élet a helyes fellépést is megkívánja az egyéntõl s ezt gyakorolni az ifjúsági egyletben nyílik alkalom az ifjúnak." Ebben az évben már létrehozták a három szólamú énekkart.

       Szilveszter éjszakáján rendezett táncmulatság jövedelmét az Ifjúságiház alapba fektették. Kiss Károly szavai újra megintették az egyesület tagjait: „Általában arra kell törekednünk, hogy olyan egyesületet alkossunk magunknak, hol szeretet, egyetértés, fegyelem uralkodik. ... Aki érzi hogy nem tud, az ne tegye le a fogadalmat és ne zavarjon a munkában." Fogadalmat tevõk a következõ módon esküdtek föl: „Én ... becsületemre fogadom, hogy a vargyasi Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet hûséges és odaadó tagja leszek. Minden igyekvésem oda irányul, hogy az egyesület céljait teljes tehetségem szerint munkáljam s magamat viselkedésemmel az egyesületre érdemessé tegyem. Az egyesület vezetõsége iránt tiszteletet és engedelmességet mutatok, szabályai megtartom s a gyûlés határozatának magamat alávetem. Isten engem úgy segéljen."

        Továbbá létrehozták a fegyelmi bizottságot. E bizottság intéssel, pénzbüntetéssel sújthatott olyan egyleti tagokat, akik rossz magaviseletet tanúsított, illetve hiányoztak az egyleti munkáról. Az elnök felkérte az egyleti tagokat, hogy legalább minden második Vasárnap jelenjenek meg a templomban.

        A rendezvényeikbõl befolyt pénzösszegbõl jelentõs összeget  a „Kiss Tamás orgonaalap"-ban helyezték el orgonajavítás címen. Hozzáfogtak a terem bõvítéséhez is. Közmunkával kibontották a falakat, növelve a terem nagyságát. Ezen kívül színpadot emeltek (1924. január 24.)

        Az elnök újra megfogalmazta a tagok elõtt az egyesület céljait, hivatását: „Vigyázzunk arra minden lépésünkkel, hogy olyan egyesület tagjai vagyunk mely erkölcsi alapon áll s becsületünket óvni magunk egyesület iránti kötelességünk."

       Az 1924-1925-ös egyleti év folyamán egyleti reformot hajtottak végre. Több ízben felmerült a hogyan tovább? Milyen legyen a egylet munkája? 1925. jan. 25.-én a fegyelmi szabályzatot kibõvítették a következõképpen: „rossz magaviseletért, vagy kimaradásért he nem tudja igazolni a tag elsõ büntetése 5 lej, második büntetés 10 lej, harmadik büntetés 15 lej, negyedik esetben kizáratik."

       1926. jan. 31-én újabb színdarabokat adtak elõ a nagyközönség számára: Betyár kendõje és a Tóth leány. 1928 április 1-én újabb két színdarabot adtak elõ. Az egyik három felvonásos Piros rózsa-Fehér rózsa, a második darab egy cigánytréfa: Táncos Feri fogsága.

        1928 novemberében létrehozták az Ifjúsági Olvasó Kört, megalkották a kör mûködési szabályzatát:

1. "A gyûlés meghatározza, hogy az Olvasó Kör használati ideje csütörtök este 7-tõl 10 óráig tartható."
2. "Az összejövetel rendjéért a gazda vagy helyettese vagy ezek megbízottjai felelõs, e felelõsséggel az Ifjúsági Egylet elnökének tartoznak, aki viszont az egész mûködést ellenõrzi."
3. "A fenti idõn kívül összejövetel nem tartható. A megbízott vezetõ ellen vétõ Elnök által a Körbõl kizárazik, tagsági díjnak megtérítése nélkül. Az estét 1 óra közös felolvasásra, a többi idõ egyenkénti szórakozásra fordíttatik. Szerencsejáték a körben tilos. Lapok kezelõje a lapokról anyagi felelõsséggel tartozik."

        A megépített színpadot lebontották, a függönyöket és a faanyagot értékesítették. Táncmulatságokat, színdarabos elõadásokat az új kultúrotthonban rendeztek.

        1931. március 15-én adták elõ a Túri Borcsa mûkedvelõ elõadást, de ezt a bemutatót már a nagy kultúrteremben tartották.

        1933. január 29-én Vargyasra látogatott a Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet Elnöksége. A tagok közül többen részt vettek Olaszteleken gyümölcskertészeti tanfolyamon.

      Az egylet életében egy fontos esemény következett be. Kiss Károly lemondott az elnökségrõl. Így megszakadt a több mint két évtizedes egyleti munka.  Továbbiakban az egyesület hanyatlásnak indult. Hanyatlásuk nagyon jól kivehetõ a jegyzõkönyveket tanulmányozva. Megszûntek a színdarabok tanulása, bemutatása. A hátralevõ három év tevékenysége már jóval halványabb  lett.

Átmeneti idõszak 1934-1935 között

       Egy éven keresztül az egylet életét Lörinczi Mihály irányította. Errõl a periódusról nem maradt fenn az évi munkanapló. Nem vezetett rendszeres jegyzõkönyvet. Így nehezen követhetõ az egyleti élet. Elõadásaiban fõleg biológiával, egyetemes egyháztörténettel és mezõgazdasági kérdésekkel foglalkozott.

Egyleti élet Dobai István lelkészsége alatt

       Dobai István lelkész segítségével ujjászervezték a Dávid Ferenc Ifjúsági Egyletet. Jelentõs változás ugyan nem történt, de mindenképpen meg kell említenünk, hogy az egyesület adminisztratív szerve új formában jelen meg.

       Elsõ ízben választottak a tagok maguk közül ifjú elnököt. Elnöknek Máthé Jánost választották. Õ vezette az egylet tevékenységét megszûntéig. Az egyesületbe bedolgozott Lukácsi Mózes segédlelkész is. Az õ irányításával jött létre a szavalókórus amely irodalmi összeállításokkal örvendeztette meg az egylet tagjait. Elõtérbe kerültek a történelemmel foglalkozó elõadó estek. Továbbra is az egyleti élet fõ célja volt a tanulás, önnevelés, az ismeretek bõvítése. „Nekünk magyar ifjaknak, minden alkalmat meg kellene ragadnunk, ahol csak tanulni lehet, mert a tudás az ami biztosítja a mi jövõnket és ami mások fölé emel." Újdonságul szolgált világi énekek tanulása, elsõsorban magyar népdalok kerültek terítékre. 1936-ban szõttes bált szerveztek, a megnyitóra pedig egy régi magyar táncot mutattak be. Az egyesületi élet azonban hirtelen megszakadt. Az utolsó jegyzõkönyv a 15 számot viseli és 1936. március 18-ra van keltezve. Az egylet megtakarított pénzébõl permetezõ gépet vásároltak. Azonban megszûntének okát nem ismerjük. Feltételezhetjük hogy már 1936-ban teljesen megszûnt a tevékenységük. Késõbb a tagok nagy része a Dávid Ferenc egyletben tûnt fel. Így zárult le egy félévszázados egylet történelme, mely egyben egy újabb lapot jelent Vargyas község mûvelõdéstörténetében.

        A mai Dávid Ferenc Egylet vargyasi tagjai büszkén járhatnak egyleti találkozókra: van hagyomány, amelyre a mai kor követelményeinek megfelelõen építeni kell.