Máthé Ferenc (Ilonka), õsi székely földmûves családban született Vargyason, 1927 május 4-én.

            Már gyerekkorában faragott gereblye fogakat, fentõket. Fiatal korában megismerkedett a kálnoki Bálint András bácsival, a nagy faragóval, aki megajándékozta egy vésõkészlettel és sok jó tanáccsal.

Elindult mestere nyomdokain a dicsõséges népmûvészeti ösvényen, s hogy mit faragott szabadidejében - mert közben a bányavállalatnál dolgozott- nehéz felmérni. Több mint 800db. sulykolója közül (nincs kettõ egyforma) a világ minden részén megtalálható. Írókéseivel vésett dombormûveiben megelevenítõdik Vargyas és Erdõvidék mondái: Csala-tornya, Sírókút, Hagymástetõ mondái; Dózsa, Végvári kiáltó, Gátverõk, Vasszékely, Korondi nemes portrék.

            Nagy figyelmet fordított a vargyasi hagyományok megõrzésére. Így több táblán felelevenítette a vargyasi Karácsonyi - Újévi társasbál sajátos szokásait, a vargyasi székelyharisnya és lajbi zsinórozását, a vargyasi gyalog székely kaput, párhuzamot vonva az Udvarhelyszéki kapuval.

Munkáit kivétel nélkül székely és vargyasi népi motívumok díszítik.

            Faragott csillárjai több mint 27 erdélyi templomot díszítenek. A legnagyobb a vargyasi templomban található 3,5 m az átmérõje, súlya 216 kg. Kopjafáit több erdélyi és magyarországi temetõ õrzi. Említésre méltó vargyasi Dr. Borbáth Károly történész emlékére faragott 7 m magas kopjaoszlop és Vigándpetenden, a szoborparkban Kanizsai Dorottya (a mohácsi ütközet halottait temetette el) emlékére faragott 5-ös kopja- csoport, Szlovákiában Galánta fõterén található kopjafa.

            A juhászbotok mintájáért a mûvész bejárta egész Erdõvidéket, idõs juhászokat keresett fel, hogy az elkorhadt juhászbotok mintáit lerajzolta, hogy megõrizze az õsi hagyományt. Alkotói tevékenységének jeléül a Romániai Magyar Népmûvészeti Szövetség Életmûdíjjal tüntette ki 2005 október 15-én.