Máthé Ferenc (Ilonka), ősi székely földműves családban született Vargyason, 1927 május 4-én.

            Már gyerekkorában faragott gereblye fogakat, fentőket. Fiatal korában megismerkedett a kálnoki Bálint András bácsival, a nagy faragóval, aki megajándékozta egy vésőkészlettel és sok jó tanáccsal.

Elindult mestere nyomdokain a dicsőséges népművészeti ösvényen, s hogy mit faragott szabadidejében - mert közben a bányavállalatnál dolgozott- nehéz felmérni. Több mint 800db. sulykolója közül (nincs kettő egyforma) a világ minden részén megtalálható. Írókéseivel vésett domborműveiben megelevenítődik Vargyas és Erdővidék mondái: Csala-tornya, Sírókút, Hagymástető mondái; Dózsa, Végvári kiáltó, Gátverők, Vasszékely, Korondi nemes portrék.

            Nagy figyelmet fordított a vargyasi hagyományok megőrzésére. Így több táblán felelevenítette a vargyasi Karácsonyi - Újévi társasbál sajátos szokásait, a vargyasi székelyharisnya és lajbi zsinórozását, a vargyasi gyalog székely kaput, párhuzamot vonva az Udvarhelyszéki kapuval.

Munkáit kivétel nélkül székely és vargyasi népi motívumok díszítik.

            Faragott csillárjai több mint 27 erdélyi templomot díszítenek. A legnagyobb a vargyasi templomban található 3,5 m az átmérője, súlya 216 kg. Kopjafáit több erdélyi és magyarországi temető őrzi. Említésre méltó vargyasi Dr. Borbáth Károly történész emlékére faragott 7 m magas kopjaoszlop és Vigándpetenden, a szoborparkban Kanizsai Dorottya (a mohácsi ütközet halottait temetette el) emlékére faragott 5-ös kopja- csoport, Szlovákiában Galánta főterén található kopjafa.

            A juhászbotok mintájáért a művész bejárta egész Erdővidéket, idős juhászokat keresett fel, hogy az elkorhadt juhászbotok mintáit lerajzolta, hogy megőrizze az ősi hagyományt. Alkotói tevékenységének jeléül a Romániai Magyar Népművészeti Szövetség Életműdíjjal tüntette ki 2005 október 15-én.