"A festett bútorok tanulmányozása szempontjából kivételesen
szerencsés a helyzet Vargyason. Az udvarhelyszéki Erdővidék e szép falujában
tovább élt a festett bútor divatja, és ugyanakkor ez a község az erdélyi
festett bútorok egyik legrégebbi, magas művészi színvonalú termékeket előállító
központja, ahol a legnevezetesebb bútorfestőasztalos család egyik élő tagja,
idős Sütő Béla személyében egyaránt kitünő mesterét és hagyományőrzőjét találni
az itteni festettbútor-készítésnek." Írja dr. Kós Károly "A Vargyasi
Festett Bútor" című könyvében.
A Sütő család első
két képviselője 1568-ban ács és asztalosmesterekként kerültek Vargyasra a
Daniel kastély újjáépítésére és bebútorozására, az ugyancsak udvarhelyszéki
Fiatfalváról. Az 1627. évi összeírás a Sütőket már felszabadult jobbágyokként
említi. A bútorfestés és faragás hagyományát 14 nemzedék adta apáról fiúra
egészen napjainkig.
A Sütők jelenlegi
portája 1773-ban épült, kőből az azelőtti egyszerübb faház helyére.
A festett bútor a XVII. század végére válik általánossá a Székelyföld legtöbb
vidékén. Addig csak sima, vagy egyszerüen faragott bútorokat készítettek kemény
fából
Ezek a díszítések hornyolókéssel
vagy bicskával készültek, motívumaik valószínüleg a pogánykorig vezethetők
vissza. A Sütők ezen népművészeti ágat ma is gyakorolják , és generációkról
generációra örökítik. A család legrégibb
fennmaradt eszköze a festéktörő kő, amire
1680-ban véste rá nevét (második) Sütő József, másik oldalára pedig 1754-ben
Sütő István. Ez egy, a két oldalán mélyedésekkel rendelkező márványlap, amin
két kisebb őrlőkő segitségével tették kenhetővé a festéket. Napjainkban is
használat alatt áll, a festékeket ugyanis a hagyományos módszerekkel készítik.
Hagyományaink 
