Bár a kezdeti időről nincs más írásos emlék, csak a pápai tizedjegyzék (1332-37), amelyben szerepel a falu, az 1995. évi leletek a falu életét „visszaviszik" a XI. századba. Ezt bizonyítják dr. Borbáth Károly kutatásai is, amely szerint falu „első temploma", a római katolikus kis kápolna XI. század első feléből való. Innen jártak a szerzetesek a szomszédos falvakba prédikálni. Ez idő alatt Vargyas nagy településsel lett. Az 1334-es évi pápai tizedjegyzékben szereplő adatok szerint László nevű papja 8 obulust fizetett.

            Az áttérés idejéről és mikéntjéről bár nincsenek feljegyzések a birtokunkban, nagyonis valószínű a Daniel család befolyása a gyülekezet átállására, mivel az uradalom központja Vargyas volt. A Daniel család nemcsak a falu, hanem az akkori időkben Erdély politikai életében is jelentős szereppel bírt. Egyházunkban sok kimagasló egyént adott a Danielek vargyasi ága, akik hűséggel álltak az unitáriusok ügye mellett a XX. század közepéig, amikor a kommunista diktatúra száműzte őket a közeléből.

            A régi alszegi templomnál talált vargyasi rovásírásos lelet csak megerősíti néhai dr. Borbáth Károly tanár úr feltevései: Vargyas egyik legrégibb és legnagyobb települése Erdővidéken. A második templom román kori stílusban épült valamikor a XII. században és kb. 14-15 m hosszú volt. Ez a tatárjáráskor elpusztult és helyébe egy szép, nagy, az akkori idők stílusa (gótikus) szerint épül fel a harmadik templom. Erről részletes leírás található az 1789-es püspöki vizitáció (Lázár István püspök) jegyzőkönyvében. Ez a templom egészen 1813-ig állt az Alszegben. Ennek helyére, mert a vargyasiak lebontották, 1847-ben épült a negyedik templom, egy kis fatemplom a református kis gyülekezet számára, amelynek lélekszáma a XX. század elejére, 8-ra apadt. Itt állt egészen 1996-ig, amikor a helybeli reformátusok lebontották és helyébe egy új templomot, terveztettek. Építése a jelenben folyik Makovecz Imre magyarországi műépítész tervei alapján.

            Az alszegi templom 23 m hosszú volt, kőfal övezet és karcsú tornya beleépül a kőfalba. A korabeli jegyzőkönyv alapján Bogdán Dezső ny. bányatechnikus „rekonstruálta" a templom és környékét, munkáját az egyházközségnek adományozta.

            A vargyasi rovásírásos lelet felszínre kerülése alapján tehát elmondhatjuk, hogy Vargyas a honfoglalás éveitől magyarok által lakott terület. Az egyház élet központja az Alszeg volt és a Daniel kastély. Itt működött az iskola is, ahol papok és tanítók oktattak a vargyasiak gyermekeit. Sajnos irattárunkban nem találhatók erről a korról (1567 előtt) adatok. Dr. Borbáth Károly jegyzetei alapján tudjuk, hogy a falu első unitárius lelkésze „tiszteletes Balog Péter uram" volt 1585-ben, és a tanító „Károli Gergej" oskolamester. A papok és a tanítók megválasztásában rendszerint döntő szava volt a Daniel családnak. Ebből az időszakból a következő lelkészek és tanítók neveit ismerjük: 

1.      „Tiszteletes Balog Péter uram" volt 1585-ből, aki valószínűleg az első unitárius lelkésze a falunak (említése egy ez évből való csereszerződésben fordul elő);

2.   Nagy György - 1600

3.      Apáczai János (1601-1611) „Amikor Székely Mózest megverék"- Apáczai János volt a vargyasi prédikátor, és ahogy maga vallja - „akkor a kő alja mezőn voltunk a vargyasi szekerekkel". Apáczai János 1613-tól nagyajtai pap lett. Kiváló prédikátor volt, kezdetben tanító is;

4.      Szentmártoni Tamás (1663-1671);

5.      Vargyasi Balázs (1680) 1678. júniusi 19-én, haranglábi zsinaton szentelték fel;

6.      Derzsi (Varga) György (1687-1707) Lelkész és egyházköri jegyző, később esperes volt.

7.      Homoródszentmártoni Ferencz(i) Tamás (1707-1716), aki a Felszegbe is járt „templomozásra";  

8.      Bölöni Török János (1720-1733), aki 1692-1713-ig Szentmihályon volt lelkész, később 1713-20 között Bölönben és onnan jött Vargyasra;

9.      Kökösi György (Pastor Georgius Kökösi) 1733-1750-ig, aki Felsőrákosról jött Vargyasra;

10.  Idős Máté István (1750-1784) Előbb az iskolában működött (rector Staphanus M.- Vargyasi). Ő az első pap, aki pontosan és szép írással vezetni  kezdi az egyházközség anyakönyvét temetési, keresztelési és esketési adatokkal;

11.  Ifjabb Máté István 1784-1812. nov. 30 Az idős Máté István fia, aki 1783-ban rector volt Vargyason és később bölöni pap. 1786-ban szentelték fel a nagyajtai zsinaton. Lelkiismeretes, szorgalmas munkát végez. Mellette négy iskolamester volt: Györke Mihály, Ferenc Pál, Jobb János és Sárdi Samuel. Sajnos családi okok miatt öngyilkos lett. Utódja közül érdemes megemlíteni Mózest, akinek két fia volt, egyik kolozsvári a másik pedig abrudbányai pap, István lókodi papot, akinek fia Áron, szintén lókodi pap volt, és Elek bölöni birtokost, akinek fi, Máthé Sándor vargyasi segédtanitó;

12.  Kiss Mihály, a templomépítő pap (1813-1826) A tordai gyülekezetből jön Vargyasra, ahol híres szónok és később esperes.1826-ban Székelyszentmihályra megy. A templomépítés az ő ideje alatt történt és 1825-ben, a torony befedésével fejeződött be;

13.  Homoródalmási Szabó István 1825-1844 Az almási gyülekezet kedvelt papja volt, aki a ravai zsinat nevezett ki Vargyasra. Itt van eltemetve a Daniel-kripta déli oldalánál;

14.  Gyöngyösi István lelkész-espere (1844-1888) Daniel Elek főgondnok közbenjárására kerül a Tordai gyülekezetből Vargyasra.Életének, munkásságának ideje a vargyasi gyülekezet megerősödését, kiteljesedését eredményezte. Az ingatlanok és a templom kivételével a lelkészi lak, az iskola, a kántori lak és az összes melléképületek az ő ideje alatt épültek és ma is állnak. A szabadságharcban is részt vett s ezért az osztrák hatalom üldözte. A fülei erdőkben bujkált egy ideig, amíg báró Daniel Imre közbenjárására kegyelemben részesült. Lelkészsége alatt az iskolai életben is komolyan kivette részét. Megírta az egyházközség történetét 1883-ig. A vargyasi temetőben pihen;

15.  Kisgyörgy Sándor (1888-1929. dec. 31.). A vargyasi gyülekezetben szolgált igazi jézusi lélekkel és hamarosan a vargyasiak szeretett papja lett, aki a más felekezetűkkel (görögkeletiek) jó barátságban élt. Az impériumváltozás után rendületlen állt az egyház élén és próbálta óvni a gyülekezetet;

16.  Dobai István (1930-1938), volt homoródújfalusi lelkész, költői lelkületű, széles skálájú és műveltségű lelkész volt, akinek ideje alatt a régi román állam elnyomó, gyülekezet megosztó politikai elnyomása a legnagyobb volt. Féltve őrködött az egyház és iskola felett, amelybe kötelező módon bevezették a román nyelvet és a vargyasi gyermekeket a felekezeti iskolából is átkényszeríttették az állami iskolába. A helybéli román (község) hatósággal sokszor szembeszállt jogaiért, az anyanyelv és a gyülekezési jog mellett. Lelkészi munkája mellett költői munkája is jelentős. Tagja az erdélyi fiatalok által indított Tizenegyek Társaságának. Kiadott verseskötete mellett sok kéziratban maradt verse van. Dobai István fiatalon hunyt el. A vargyasi temetőben pihen. Segédlelkész ez időből Nemes Dénes ny. lelkész, aki ma Bodokon él;

17.  Kádár Lajos (1929-1944) Fogarasról jött lelkésznek Vargyasra és a rövid „magyar világ" lelkészeként lendülettel fogott munkájában. Az orosz bejövetelkor elmenekült és később ádámosi lelkészként vonul nyugalomban. Az akkori idők anyakönyveit és jelzőkönyveit pontosan és gyöngybetűkkel vezette. Jó szónok és meleg lelkű ember volt.

18.  Dimény András (1944-1990) Vargyason született 1917-ben. A korondi egyházközség segédlelkészeként szülőfaluja meghívására lett 46 éven át a vargyasiak lelkésze, aki a nehéz időkben a hitben való megmaradásért lelkiismeretesen munkálkodott. Nyugalomban vonulása óta Vargyason él.

              19.Andorkó Ferenc 1990. óta lelkésze ennek az egyházközségnek. Vargyason     

                  született 1950-ben. Kezdetben marosvásárhelyi segédlelkész, majd 11 éven át

                  bözödi és 10 éven át bözödújfalusi beszolgáló lelkész volt. A gyülekezet  

                  egyhangúlag választott lelkészének 1990. nyarán és azóta- szülőfaluját   szolgálja.

A gyülekezet számának alakulása

1966-1981 között a falu összlétszáma 2218-ról 2090-re apad, s így a hívek száma is.  

1992-ben 1992, amiből 1670 unitárius. 2000-ben 1577 az unitárius hívek száma.

Forrás: Andorkó Ferenc: A vargyasi unitárius egyházközség története

A Vargyasi Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet történeti múltja

A vargyasi ifjúsági egylet történetének feldolgozása során sok értékes kultúrtörténeti jelentőségű információ került felszínre. A feldolgozás elsősorban olyan forrásokra alapszik, amelyek az Unitárius Egyház levéltárában lelhetők fel. Az egylet a vargyasi század eleji közművelődés jelentős szervezetként jött létre. Más egyesületekkel egyetemben jelentős szerepet töltött be a község életében. A XX. sz. első felében fénykorukat élték az egyház mellett szerveződő Dávid Ferenc Egylet, a Dávid Ferenc Férfikórus, Dávid Ferenc Nőszövetség, valamint az EMKE Dalosköre. Erre az időszakra esett a Kiss Károly kántor-tanár tevékenysége Vargyason, amely egyben a vargyasi művelődési egyesületek kibontakozását is jelentette. Ide sorolható a Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet működése, amely sikerekben gazdag tevékenységet mutatott föl. Az egyesület jegyzőkönyvei szép számmal maradtak ránk 1913-tól 1936-ig, így e periódusnak egylet-történetét sikeresen felvázolhatjuk.

            Az egyleti élet több ízben megszakadt, de a tanítók, lelkészek mindig ujjászervezték. A jegyzőkönyv tanulmányozása során több sajátosságot állapítottunk meg az egylet tevékenységéről. Ezek közűl érdemesnek tartjuk a következőket megemlíteni:

1.      - a szervezet vezetőségének saját modellje

2.      - egyesületi találkozók sajátos „liturgikus" lebonyolítása

3.      - az iskolakezdés után október-novemberben tartott első közgyűléseket ún. „zárógyülések"-ként jegyezték fel. Zárógyülésük rendszerint színdarab bemutatóval zárult március 15-én.

Az egyesületről általában

Az egyleti élet kiemelkedő fontossággal bírt. Elsősorban lehetőséget biztosított az önképzésre, ismeretek bővítésére. Lényeges szerephez jutottak a színdarabos táncestek. Az ifjak között barátság alakult ki, illetve a meglevő baráti kapcsolatok mélyebbé váltak. Az egész tagság egy szívként dobogott.

1913. január 7-én alakult ujjá, mint Ifjúsági Egylet (Egyesület). Kiss Károly kántortanító maga köré gyűjtötte az iskolát végzett ifjakat és rendszeresen foglalkozott velük. Mint az egyesület alakuló jegyzőkönyvéből kiderül, Vargyason már 1868-ban működött ifjúsági egylet.( minden bizonnyal ekkor még az Olvasó Egyletről vagy Körről  van szó amelyek ebben a periódusban számos székely faluban létrejött). Vargyas ifjai ekkor már szabályokat, törvényeket alkottak, de nem a várt eredménnyel. Az egyesület vezetését Kiss Károly, Gelei Vilmos iskolaigazgatótól vette át, de erről a periódusról még nem kerültek elő dokumentumok. Kiss Károly már az első gyűlésen felvázolta a vargyasi ifjúság problémáit, szerveződési nehézségeit. „Vargyas község ifjúsága büszkén veheti fel az egyesület zászlóját mert itten e községben régen lobogtatják. Ez előtt 45 évvel már alapszabályokat alkottak e község derék ifjai, hogy műveljék magukat. Aztán szakadatlan folyt a munka. De nem a kívánt eredménnyel."

Felvázolta ez egyesület céljait, tevékenységi körét: „Ma az egyesületnek minden becsületes ifj. tagja kell legyen, mert így kívánja ezt jövő érdeke. Mikor körös-körül minden nép előre halad, mi sem maradhatunk tétlenek. Felhívja az ifjakat csatlakozzanak hozzá, melléje állva, alkossák meg a szebb jövőjű Vargyasi Ifjúsági Egyesületet."

            Az egyesület továbbra is az 1905-ben elfogadott alapszabályzat szerint működött. Az egylet elsősorban az ifjúság önképzését szolgáltatta, ahol szavalatokkal, felolvasásokkal töltötték ki összejövetelüket. Ezenkívül jelentős szerepet vállaltak színdarabok betanulásában és bemutatásában. Az előadásokból befolyt pénzt különböző alapokban helyezték el. Jobb áttekintés végett az egyesület tevékenységét, működését több szakaszra osztjuk.

Egyesületi élet 1913-tól az első világháborúig

Az egyleti élet szabályosan működött 1914-ig a háború kezdetéig. 1913-ban és 1914-ben több ízben szerveztek műsoros esteket. Ezek közül kell kiemelnünk március 15-nek ünneplését. Szavaló pályázatot hirdettek, a nyertesek, jutalomban részesültek és szavalási jogot kaptak március 15-re, a nagy ünnepségre. Ilyen rendezvényekre került sor az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesülettel közösen 1913-ban, mely alakalomra programfüzetet is nyomtattak.

            Hasonló mulatságokra került sor a téli időszakokban is. A jövedelmet pedig Ifjuságiház címen külön alapban helyezték el. Az egylet tevékenysége 1914-ben már rendszertelenül működött. Többen bevonultak a hadseregbe, közülük sokan vesztették életüket a harc mezején.

            1918-ban létrehozták a „Hadiárvák" alapot, melyből támogatásokat nyújtottak hadiárváknak ill. özvegyeknek. Több mint 26 özvegynek és gyerekeinek nyújtottak egyszeri ill. kétszeri pénzbeli segélyt. Ez időszak alatt több jótékonyságú rendezvényt tartottak. Ezek jövedelméből tartották fent a karitatív célú alapot.

Egyesületi élet a világháború után

1922. december 5-én újjászerveződött az egylet, de ekkor már Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet néven. Az egyesület élére továbbra is Kiss Károlyt választották. Erőteljes munkába kezdtek, újraindították az ifjúsági estéket, színdarabokat tanultak. Már az alakuló közgyűlésen az elnök kifejtette: „A jövő érdekében az életküzdelmek sikeres felvétele végett szükséges az ifjúságnak tovább építenie arra az alapra melyet az iskolában magának megszerzett. Az élet a helyes fellépést is megkívánja az egyéntől s ezt gyakorolni az ifjúsági egyletben nyílik alkalom az ifjúnak." Ebben az évben már létrehozták a három szólamú énekkart.

            Szilveszter éjszakáján rendezett táncmulatság jövedelmét az Ifjúságiház alapba fektették. Kiss Károly szavai újra megintették az egyesület tagjait: „Általában arra kell törekednünk, hogy olyan egyesületet alkossunk magunknak, hol szeretet, egyetértés, fegyelem uralkodik. ... Aki érzi hogy nem tud, az ne tegye le a fogadalmat és ne zavarjon a munkában." Fogadalmat tevők a következő módon esküdtek föl: „Én ... becsületemre fogadom, hogy a vargyasi Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet hűséges és odaadó tagja leszek. Minden igyekvésem oda irányul, hogy az egyesület céljait teljes tehetségem szerint munkáljam s magamat viselkedésemmel az egyesületre érdemessé tegyem. Az egyesület vezetősége iránt tiszteletet és engedelmességet mutatok, szabályai megtartom s a gyűlés határozatának magamat alávetem. Isten engem úgy segéljen."

            Továbbá létrehozták a fegyelmi bizottságot. E bizottság intéssel, pénzbüntetéssel sújthatott olyan egyleti tagokat, akik rossz magaviseletet tanúsított, illetve hiányoztak az egyleti munkáról. Az elnök felkérte az egyleti tagokat, hogy legalább minden második Vasárnap jelenjenek meg a templomban.

            A rendezvényeikből befolyt pénzösszegből jelentős összeget  a „Kiss Tamás orgonaalap"-ban helyezték el orgonajavítás címen. Hozzáfogtak a terem bővítéséhez is. Közmunkával kibontották a falakat, növelve a terem nagyságát. Ezen kívül színpadot emeltek (1924. január 24.)

            Az elnök újra megfogalmazta a tagok előtt az egyesület céljait, hivatását: „Vigyázzunk arra minden lépésünkkel, hogy olyan egyesület tagjai vagyunk mely erkölcsi alapon áll s becsületünket óvni magunk egyesület iránti kötelességünk."

            Az 1924-1925-ös egyleti év folyamán egyleti reformot hajtottak végre. Több ízben felmerült a hogyan tovább? Milyen legyen a egylet munkája? 1925. jan. 25.-én a fegyelmi szabályzatot kibővítették a következőképpen: „rossz magaviseletért, vagy kimaradásért he nem tudja igazolni a tag első büntetése 5 lej, második büntetés 10 lej, harmadik büntetés 15 lej, negyedik esetben kizáratik."

            1926. jan. 31-én újabb színdarabokat adtak elő a nagyközönség számára: Betyár kendője és a Tóth leány. 1928 április 1-én újabb két színdarabot adtak elő. Az egyik három felvonásos Piros rózsa-Fehér rózsa, a második darab egy cigánytréfa: Táncos Feri fogsága.

1928 novemberében létrehozták az Ifjúsági Olvasó Kört, megalkották a kör működési szabályzatát: „1. A gyűlés meghatározza, hogy az Olvasó Kör használati ideje csütörtök este 7-től 10 óráig tartható.

                    2. Az összejövetel rendjéért a gazda vagy helyettese vagy ezek megbízottjai felelős, e felelősséggel az Ifjúsági Egylet elnökének tartoznak, aki viszont az egész működést ellenőrzi.

                   3. A fenti időn kívül összejövetel nem tartható. A megbízott vezető ellen vétő Elnök által a Körből kizárazik, tagsági díjnak megtérítése nélkül. Az estét 1 óra közös felolvasásra, a többi idő egyenkénti szórakozásra fordíttatik. Szerencsejáték a körben tilos. Lapok kezelője a lapokról anyagi felelősséggel tartozik."

A megépített színpadot lebontották, a függönyöket és a faanyagot értékesítették. Táncmulatságokat, színdarabos előadásokat az új kultúrotthonban rendeztek.

1931. március 15-én adták elő a Túri Borcsa műkedvelő előadást, de ezt a bemutatót már a nagy kultúrteremben tartották.

1933. január 29-én Vargyasra látogatott a Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet Elnöksége. A tagok közül többen részt vettek Olaszteleken gyümölcskertészeti tanfolyamon.

Az egylet életében egy fontos esemény következett be. Kiss Károly lemondott az elnökségről. Így megszakadt a több mint két évtizedes egyleti munka.  Továbbiakban az egyesület hanyatlásnak indult. Hanyatlásuk nagyon jól kivehető a jegyzőkönyveket tanulmányozva. Megszűntek a színdarabok tanulása, bemutatása. A hátralevő három év tevékenysége már jóval halványabb  lett.

Átmeneti időszak 1934-1935 között

Egy éven keresztül az egylet életét Lörinczi Mihály irányította. Erről a periódusról nem maradt fenn az évi munkanapló. Nem vezetett rendszeres jegyzőkönyvet. Így nehezen követhető az egyleti élet. Előadásaiban főleg biológiával, egyetemes egyháztörténettel és mezőgazdasági kérdésekkel foglalkozott.

Egyleti élet Dobai István lelkészsége alatt

         Dobai István lelkész segítségével ujjászervezték a Dávid Ferenc Ifjúsági Egyletet. Jelentős változás ugyan nem történt, de mindenképpen meg kell említenünk, hogy az egyesület adminisztratív szerve új formában jelen meg.

Első ízben választottak a tagok maguk közül ifjú elnököt. Elnöknek Máthé Jánost választották. Ő vezette az egylet tevékenységét megszűntéig. Az egyesületbe bedolgozott Lukácsi Mózes segédlelkész is. Az ő irányításával jött létre a szavalókórus amely irodalmi összeállításokkal örvendeztette meg az egylet tagjait. Előtérbe kerültek a történelemmel foglalkozó előadó estek. Továbbra is az egyleti élet fő célja volt a tanulás, önnevelés, az ismeretek bővítése. „Nekünk magyar ifjaknak, minden alkalmat meg kellene ragadnunk, ahol csak tanulni lehet, mert a tudás az ami biztosítja a mi jövőnket és ami mások fölé emel." Újdonságul szolgált világi énekek tanulása, elsősorban magyar népdalok kerültek terítékre. 1936-ban szőttes bált szerveztek, a megnyitóra pedig egy régi magyar táncot mutattak be. Az egyesületi élet azonban hirtelen megszakadt. Az utolsó jegyzőkönyv a 15 számot viseli és 1936. március 18-ra van keltezve. Az egylet megtakarított pénzéből permetező gépet vásároltak. Azonban megszűntének okát nem ismerjük. Feltételezhetjük hogy már 1936-ban teljesen megszűnt a tevékenységük. Később a tagok nagy része a Dávid Ferenc egyletben tűnt fel. Így zárult le egy félévszázados egylet történelme, mely egyben egy újabb lapot jelent Vargyas község művelődéstörténetében.

         A mai Dávid Ferenc Egylet vargyasi tagjai büszkén járhatnak egyleti találkozókra: van hagyomány, amelyre a mai kor követelményeinek megfelelően építeni kell.