Attila, a hunok nagy királya, csaták után rendszerint a Rika erdejében pihent meg. Ott volt a Hegyestetőn hatalmas nagy vára. Ott lakott a felesége is, Réka királynő, és három szép dalia fia.

  Történt egyszer,hogy a királyné befogatott hat tüzescsikót a hintajába, a szélnél is sebesebben hajtatott át a Rika erdején. Amikor a Bikás hegyen vágtattak a csikók, hirtelen-váratlan egy megvadult bika száguldott szembe velük. A paripák megriadtak, félre ugrottak, a hintó felfordult. Réka királyné beleesett a Rika patakjába, s ott halt meg szörnyű halálnak halálával.

  Hej, nagy bánat borult Attila király udvarára, nagy bánat az egész országra! Felkeredtek a népek mindenfelől, jöttek a nagy királyné temetésére, hogy lássák még egyszer. Három napig volt kiterítve a királyné. A negyedik napon volt a temetés, de a gyászoló gyülekezetnek el kellett távolodnia a Rika erdejéből. Nem volt szabad látniuk, hogy hova temetik el Réka királynét.

   Hármas koporsóba zárták Réka királyné holttestét; színarany volt a belső, ezüst a középső, vas a külső. Aztán négy rabszolga a vállára vette, a várból levitte a Rika patak partjára. Ott egy feneketlen mély gödörbe eresztettek a koporsót  s ráhengerítettek egy nagy mészkövet. Attila a temetést a varból nézte végig, s szeme láttára ereszkedett kardjába mind a négy rabszolga. Így Attilán kívül senki más tanúja nem maradt annak, hova temettek a királynét.

   Az a nagy kő, amely alá a királynét temettek, meg most is ott hever a Rika patak partján. Senki lélek nem háborítja a királyné nyugalmat.